utolsó frissítés: 2024-05-17

Lupinus

'The Chatelaine'

csillagfürt

  • Cserépméret:
  • Állapot:
  • Jellemzők
  • Több információ
  • Társítás
Virágzási idő I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.
Virágszín rózsaszín
Lombszín: zöld
Fényigény:
Vízigény:
Talaj tápanyagtartalma: normál
Teljes magasság (cm): 80
Lombmagasság (cm): 50
Tőtávolság (cm): 50
Darab / m2: 4
Kiültetési javaslat: I-II
Igények:
Talaj kémhatása: mészkerülő; normál Talajtípus: normál kerti talaj Télállóság: Z5
Felhasználás:
Felhasználási csoportok: edényes beültetésekhez; évelőágyba ültethető
Kertstílusok évelői:
parasztkerti évelők; prérikert
Élőhely:
Rózsaszín-fehér virág.
  • A Lupinus polyphyllus Észak Amerikában őshonos.
  • A nemzetségnevet a latin lupus - farkas szóból kapta, utalva arra a tévhitre, hogy ez a növény "felfalja" a tápanyagokat  a talajból. Valójában, mint pillangós növény nitrogént köt meg és zöldtrágyaként használható.
  • A Lupinus-t 1826-ban hozta be a híres felfedező és növénygyűjtő David Douglas Nagy Britanniába Észak Amerikából.
  • Gerorge Russel két évtized nemesítő munkájával alkotott meg egy sorozatot tömöttebb virágzattal és élénk, erőteljesebb színekkel. A bemutatásához azonban már kertész kollégája, James Baker ( ő később megszerezte Russel teljes Lupinus-készletét, a Bakers "virágkorában" nyáron 80 000 látogatot vonzott a 16 kektáros virágzó Lupinus mezőjével) ösztönzése kellett, hogy kiállítsák a növényeket a Royal Horticultural Society 1937-es júniusi bemutatóján, ahol a sorozat díjat nyert. Később George Russel életműdíjat kapott a Royal Horticultural Society-től.
  • Nem túl igényes növény, jól érzi magát napos (esetleg félárnyékos) fekvésben, jó vízáteresztő, semleges vagy enyhén savanyú kémhatású talajban, ami a vegetációs időszak alatt nedvesen van tartva.
  • A Lupinus fajok változóan mérgezőek. Egyes fajok leveleinek lenyelése már végzetes lehet, másokat (Lupinus albus,L. luteus és L. mutabilis) ehető, nagy fehérjetartalmú magvai miatt termesztenek.