Erdők, fák védelmében, fagytól védő avartakarót kedvelő évelők élőhelye. A lassan komposztálódó avar biztosítja a humuszban gazdag talajt. Főleg árnyék kedvelő évelők élnek itt, közülük sok kora tavasszal hajt ki és igyekszik a napfény felé a fák kilombosodása előtt.
ERDŐSZEGÉLY ( GR – Gehölz-Rand )
Fák és cserjecsoportok peremén, kellően humuszos talajon sok évelő talál optimális élőhelyet. Egyes fajok inkább a nyílt, napos, meleg, déli erdőszegélyt részesítik előnyben, míg más fajok inkább a hűvös, félárnyékos, északi vagy változóan napos erdőszegélyt. Hasonló feltételeket találunk házfalak mentén, fák, cserjék gyökereinek konkurenciája nélkül. Egyes fajok díszértéke az ÁGYÁS (B–Beet) élőhely csoport tagjainak díszértékével vetekszik, ezt jelöli a „b”- betű a betűkódos rövidítésben.
Nyílt terület ( Fr - Freiflächen)
Fényigényes évelők élőhelye, rétek és sztyeppék növényei, melyek az árnyékot adó fáktól távol, nyílt terepen az időjárásnak kitett helyen élnek. Nem tűrik a fák kompetenciáját. Sokan közülük melegkedvelők, a nagy hőség ellen szürkés-ezüstös levelekkel vagy kékes viaszbevonattal védekeznek. Többnek aromás, illó olajat tartalmazó levelei vannak. Egyes fajok díszértéke az ÁGYÁS (B–Beet) élőhely csoport tagjainak díszértékével vetekszik, ezt jelöli a „b”- betű a betűkódos rövidítésben.
Puszta ( SH - Steppenheide )
Napos, meleg, déli fekvésű rézsűk, lejtők növényei, többnyire száraz, meszestalajon.
Fenyér ( H - Heide )
Tápanyagban szegény, savanyú talajú fenyérek, Magyarországon a nyugati határszélen (pl. Őrség) találkozunk vele.
Sziklakert ( St - Steinanlagen )
Ezen az élőhelyen olyan évelők élnek, melyek kedvelik a sziklák, kövek közelségét, hajtásaikkal ráfekszenek a szikla, kavicságy gyorsan felszáradó felületére. A nagy tápanyagtartalmú, nedves, rossz vízáteresztő talajokat nem viselik el.
Sziklás puszta ( FS – Felssteppen)
Ezen az élőhelyen olyan évelők élnek, melyek kedvelik a sziklák, kövek közelségét, hajtásaikkal ráfekszenek a szikla, kavicságy gyorsan felszáradó felületére. A nagy tápanyagtartalmú, nedves, rossz vízáteresztő talajokat nem viselik el.
„Szőnyeg a sziklán” ( M - Matten )
A sziklás, köves területeken található sekély talajrétegeken szőnyegszerűen növekedő évelők telepedhetnek meg.
Kőtámfalak teteje ( MK - Mauerkronen )
A szárazon rakott kőtámfalak változatos élőhelyeket rejtenek. A sziklahasadékokban kevés talaj található, de vannak növények, melyek levelei szeretik a sziklák által kisugárzott hőt, gyökerei viszont a kövek repedéseinek hűvösét keresik. A kőtámfal kitettségétől függően nagy különbségek vannak a fényviszonyok, a nedvességtartalom és a hőmérséklet között.
Sziklahasadék (SF – Steinfugen )
A szárazon rakott kőtámfalak változatos élőhelyeket rejtenek. A sziklahasadékokban kevés talaj található, de vannak növények, melyek levelei szeretik a sziklák által kisugárzott hőt, gyökerei viszont a kövek repedéseinek hűvösét keresik. A kőtámfal kitettségétől függően nagy különbségek vannak a fényviszonyok, a nedvességtartalom és a hőmérséklet között.
Alpinétum ( A – Alpinum )
Elsősorban olyan növények élőhelyét jelenti ez a csoport, amelyek természetes körülmények között nagy magasságban, jó vízelvezetésű talajban élnek, sokszor igen szélsőséges időjárási körülmények között (alpesi hegyek sziklás magaslatai). Ezek igen attraktív, de kényes, érzékeny, konkurenciát nem tűrő évelők. Egy alpinétum létrehozása komoly feladat, kis területen sokféle ökológiai „zugot” lehet-kell létrehozni, megépíteni. Általában növényritkaságokat gyűjtők hajlandóak erre.
ÁGYÁS ( B - Beet )
Az ÁGYÁS – B(Beet) élőhely egy mesterségesen kialakított kategória, melybe elsősorban kimagasló díszértékű, színpompás és egyben magas igényekkel rendelkező évelő fajok és fajták tartoznak, melyek az ember nemesítő munkájának eredményei. Kertjeinkben leggyakrabban előforduló élőhely.
Talaja humuszos, tápanyagban gazdag, fekvése fák, bokrok konkurenciájától mentes, nyílt terület.
VÍZPART ( WR – Wasser-Rand )
A „Vízpart” élőhely magába foglalja a nedves talajtól a mocsarason ( WR4 ) át a sekély vízborítottságú ( WR5 ) területeket. Az itt élő növények szeretik a nedves talajt, jól tűrik, ha gyökereik vízben állnak.
Víz ( W - Wasser )
A vízinövények leveleik és gyökereik elhelyezkedése szerint három csoportba sorolhatók: Víz felszínén úszó levelek ( W6 ):
Ezeknek a növényeknek a levelei a víz felszínén úsznak, de a növény a mederfenéken gyökeresedik. Víz alatti növények (W7 ):
A növények a mederfenéken gyökeresednek, hajtásaik, leveleik a vízben, a víz felszíne alatt úsznak. Vízen úszó növények ( W8 ):
A növények a víz felszínén úsznak és nem eresztenek gyökeret a mederfenék talajába.
A funkció használatához kérjük jelentkezzen be vagy regisztráljon!
A nemzetség neve a latin saxum (kő) és frango (törni) szavakból áll, utalva arra, hogy a növény sokszor sziklahasadékokban található, amit persze nem ő repesztett a kövek között, de jelenléte hozzájárulhat a szikla további erodálódásához.
A Saxifraga x arendsii hibridek ( pl. Saxifraga ’Adebar’ - Arendsii csoport) a Saxifraga exarata subsp. moschata x Saxifraga rosacea hibridje, de manapság az Arendsii-csoport kifejezést valamivel tágabb értelemben alkalmazzák, így az magában foglalja az összes mohalevelű kőtörőfüvet.
Az első Arendsii hibrideket a németországi Köln melletti Rondorf-Wuppertalban található Arends kertészetben ( Georg Arends (1863 – 1952) 1888-ban alapította ezt a kertészetet és nem sokkal ezután kezdett el Saxifraga-val foglalkozni) nemesítették.
Az Arendsii csoport fajtái alapvetően méretben és virászínben térnek el egymástól.
A mohalevelű kőtörőfű egy örökzöld, tőlevélrózsás évelő. A Saxifraga szereti a félárnyékos, hűvösebb helyett. Jó vízáteresztő talajt kíván, de az ne száradjon ki. A Saxifraga nem a száraz, meleg területek növénye.
Virágszínként a növény alapszínét adjuk meg. Ezen felül más markáns ismertetőjegyek, mint az erezet, „szemek”, teltség, stb. a részletes leírásban kerülnek említésre.
Kérjük, ügyeljen arra, hogy a virág színe a fényviszonyoktól függően erősen változhat. A nap járása ugyanúgy, mint a különböző időjárási viszonyok nagy befolyással vannak a színérzékelésre, és a fotókon megjelenő színekre.
Az Iris germanica fajtáknál használt rövidítések: D – dóm; L – lepel; SZ – szakáll.
A virágzási idő eltérhet valamelyest a leírtaktól, mert befolyásolja az aktuális időjárás, valamint természetesen függ a regionális és helyi klímától is.
A megszokottól eltérő időben virágoznak konténeres évelőink, attól függően, hogy mikor ültettük el a szaporítóanyagot.
A megadott adatok a növény átlagos magasságára vonatkoznak, a tényleges magasság változhat attól függően, hogy a növény milyen tápanyag, fény és nedvességviszonyok közé kerül.
A megadott darabszámok közül az első, a kisebb darabszám egy ritkább telepítéshez, míg a második, a nagyobb darabszám egy intenzívebb, korábban takaró telepítéshez ajánlottak.
Karakterüknek megfelelően az évelők egyesével, kisebb vagy nagyobb csoportokban, vagy tömegesen ültethetőek. Római számmal a különböző kiültetési csoportokat jelöljük.
I egyesével vagy kisebb csoportban, 1-3 növényt (maximum 5db-ot)
II kisebb csoportban, kb. 3-10 növényt
III nagyobb csoportban, 10-20 növényt
IV túlnyomórészt nagy területen
V tömeges, szőnyegszerű telepítés
A télállóság / zonalitás adatai megmutatják, hogy mi az a legalacsonyabb hőmérséklet (°C-ban mérve), amit az adott növény még nagyobb károsodás nélkül elvisel.