- Az Astilbe chinensis őshonos Kína középső és keleti tájain, Koreában, Japánban, Oroszország délkeleti részén. Richard Maack fedezte fel 1855-ben az oroszországi Amur-vidéken és Kínában. Árnyékos patakok, üde talajú, ligetes erdők peremén él. 1902-ben a Journal of the Royal Horticultural Society úgy írta le, mint az elmúlt évek legjelentősebb évelő újdonságát.
- Az Astilbe nemzetségnév görög eredetű, jelentése „fényesség nélküli”, ami a fakó virágzatú fajokra utal (ez a nemesített fajtákra nem jellemző).
- A tollbuga virágzati szárai általában felállóak, a virágzat a dekoratív lomb főlé magasodik. A levelek 2-3-szorosan összetettek, a levélkék szélei kétszeresen fogazottabb. Az A. chinensis levelei durvább felületűek, szőrösek. Virágzata apró virágokból álló bugavirágzat.
- Hosszú életű évelő.
- Jó vízáteresztő, humuszos, savanyú kémhatású, magas tápanyag tartalmú talajt szeret. Nyáron nedves, télen szárazabb körülményeket kíván. Vegetációs időszakban ne hagyjuk kiszáradni a talaját.
- Az Astilba chinensis tűri legjobban az Astilbe-k közül a napot és a szárazabb körülményeket. Tarackolva lassan terjed, ezért talajtakarónak is alkalmas.
|
