utolsó frissítés: 2024-02-23

Miscanthus sinensis

'Herman Mussel'

molnárpántlika, virágosnád

  • Cserépméret:
  • Állapot:
  • Jellemzők
  • Több információ
  • Társítás
Virágzási idő I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.
Virágszín fehér
Lombszín: zöld
Fényigény:
Vízigény:
Talaj tápanyagtartalma: normál
Teljes magasság (cm): 180
Lombmagasság (cm): 150
Tőtávolság (cm): 100
Darab / m2: 1
Kiültetési javaslat: I-II
Igények:
Talaj kémhatása: normál Talajtípus: normál kerti talaj Télállóság: Z5
Felhasználás:
Felhasználási csoportok: vízpartimitátorok (mesterséges vízpart); évelőágyba ültethető
Kertstílusok évelői:
japánkert; modern (minimalista)
Élőhely:
Nemesítő: Ernst Pagels
Jellemzők: Mutatós vajsárga virágát gazdagon hozza, lombja sűrű.

A Miscanthus nemzetség 14-16 fajt foglal magában, többségük Kelet-Ázsiai elterjedésű, Kína, Korea, Taiwan és Japán területein honosak, de Afrika déli és keleti részein is találkozhatunk 2-3 fajjal. Ennek megfelelően ezeken a vidékeken régóta ismert és használt fűféle, gyakorlati jelentősége volt az építkezések során főleg tetőborításként vagy állatok takarmányozása céljából, puha virágzata népi játékok alapanyagaként szolgált, de többek között szerepet kapott a papírkészítésben is. Megjelenik sokféle motívumban, és népszokásokban, virágát díszítőértéke miatt vágottként is használják. Élőhelyén 2000 méteres magasságig húzódik a hegyekben, tápanyagszegény, gyenge minőségű talajokon is megél.

Elnevezése görög eredetű, a „miskos” (szár/kocsány) és az „anthos” (virágok) szavakból tevődik össze, ami a virágzat szerkezetére utal. A genus nevét a svéd botanikus Nils Johan Andersson-tól kapta, 1855-ben. Amerikában sokféle köznéven találkozni vele, nálunk japánfű vagy molnárpántlika névvel illetik, Japánban „susuki” néven ismert.

Európába és Amerikába is csak a XX. század kezdetén kerültek be, bár később nem csak díszítőértékük miatt lettek ismertek. A nyolcvanas-kilencvenes évek óta, mint energianövény (pl.: Miscanthus x giganteus) kutatások témái nagy mennyiségű biomasszájuknak köszönhetően. A díszfüvek között elsősorban a M. sinensis és fajtáit használják, ami bár Észak-Amerikában képes kivadulni, Európában nem invazív faj.

A korai években a Miscanthus a díszkertészet olyan meghatározó alakjaihoz kötődik, mint a brit Gertrude Jekyll és az ír William Robinson. Érdemes megemlíteni a füvek használatát népszerűsítő Karl Foerster nevét, illetve Ernst Pages, Alan Bloom és Kurt Bluemel munkásságát melynek nyomán kerültek a nagyközönség elé mai napig elismert fajták a hatvanas évektől. Mai népszerűségük a modern, fűfélékben gazdag kerttervezéseknek is köszönhető, Piet Oudolf világhírű tervezéseiben is számtalan Miscanthust találni.

A bő virágzáshoz igényli a napos fekvést, de a talaj iránt különösebben nem érzékeny, könnyen nevelhető. Szára merev, nádszerű, levelei hosszúak, keskenyek, változó mintázattal, merevséggel. A virágzat kiemelkedik, gyakran a vegetatív magasság dupláját is eléri, tetején tollszerűen könnyed a 20-30cm nagyságú kalász. Késő nyártól kezdve hozza látványos virágát, melyek a télen át is díszitik a kertet, kora tavasszal elég visszavágni az elszáradt ősszel színesedő lombot.

A virágkötészetben is érdemes kipróbálni virágzatát, könnyed struktúrája egyedi hatású kompozíciókat teremt.