Virága fehér. Japán és Korea hegyvidéki területein őshonos. Alacsony, kompakt növekedésű. Virágai a növény méretéhez képest nagyok. Sziklakert félárnyékos részeire, edénybe ültessük.
- A nemzetség neve a latin aquila ( sas ) szóból ered, utalva a virág sarkantyúja és a sas csőrének hasonlóságára. A szirmok másik vége tölcséres mézfejtővé alakult.
- Rövid életű évelő, mely magjaival felújulhat, gyakran új változatok jönnek létre. Emlékszem gyerekkoromból nagymamám őriszentpéteri kertjére, ahol szinte megszámlálhatatlan változata volt a közönséges haranglábnak ( Aquilegia vulgaris ). Szimpla és telt virágok és a színek sokasága.
- Levelei kétszeresen, háromszorosan összetettek, szürkés-, vagy kékeszöldek, virágai többnyire bókolóak, harang alakúak (erre utal a magyar harangláb elnevezés ).
- A harangláb késő tavasszal, kora nyáron virágzik, lombja utána lesárgul, visszahúzódik. Inkább a háttérbe ültessük a magasabb fajtákat, ahol az előtte lévő növény átveheti a díszítő szerepet.
- Napos, félárnyékos helyre ültessük kisebb csoportokban, semleges vagy kissé savanyú, jó vízáteresztő talajba. A nagyon meleg helyet nem szereti.
|
