Élőhely
Az ember évezredek óta – többé – kevésbé – mesterséges környezetben él. Minél mesterségesebb a közeg, melyben mindennapjainkat töltjük, annál inkább igényeljük a „természet” látványát, közelségét közvetlen életterünkben, lakóházunk udvarán, városaink parkjaiban, szűkebb – tágabb környezetünk zöldfelületein.Akkor leszünk sikeresek épített környezetünk parkosításában, ha a telepítendő növények kiválasztásánál elsősorban azok ökológiai igényeit tartjuk szem előtt,
azaz „a megfelelő növényt választjuk a megfelelő helyre”. Ez jelent egyfajta szakítást azzal a korábbi gyakorlattal, amikor a virágzási idő, virágszín és magasság volt a tervezés legfőbb szempontja. Igazán „jól teljesítő” évelőkiültetést csak akkor tervezhetünk, ha ezeket a tulajdonságokat már csak azon, szűkebb növénycsoportnál vesszük figyelembe, amelyek az adott terület ökológiai igényeinek megfelelnek.
Az évelő dísznövényeket ökológiai igényeik (természetes élőhelyük; szárazságtűrésük; fényigényük) alapján német szakemberek csoportosították.
Honlapunkon Prof. Dr. Josef Sieber által kialakított csoportokat tüntetjük fel, a Nemzetközi Évelő Szövetség (Internationale Stauden Union – ISU) ajánlásával.
Ezt a csoportosítást megtaláljuk a németországi évelőtermesztők többségének katalógusaiban és honlapján. Mivel magyar nyelvű szakirodalom nem található ebben a témában ( kivétel: Patkós István - Kovács Eszter: Az évelő dísznövények felhasználása_2018. Az évelők természetes élőhelyeinek típusai - Hansen-féle élőhelybeosztás_17. oldal ), német nyelvű viszont annál több, ezért mi is a német elnevezéseket és kódokat használjuk, mert ezt találjuk leginkább egyértelműnek és jól használhatónak. Német nyelvismerettel nagyon könnyen értelmezhető, annak ismerete nélkül is gyorsan megjegyezhető gyakori használat esetén.
Ezen német felosztás azért is fontos és követendő számunkra, mert éghajlati viszonyaink, ökológiai adottságaink sokkal jobban hasonlítanak egymásra, ellentétben az angol, holland, belga adottságokkal.
Élőhelyek csoportosítása:
ERDŐ ( G - Gehölz )
Erdők, fák védelmében, fagytól védő avartakarót kedvelő évelők élőhelye. A lassan komposztálódó avar biztosítja a humuszban gazdag talajt. Főleg árnyék kedvelő évelők élnek itt, közülük sok kora tavasszal hajt ki és igyekszik a napfény felé a fák kilombosodása előtt.
ERDŐSZEGÉLY ( GR – Gehölz-Rand )
Fák és cserjecsoportok peremén, kellően humuszos talajon sok évelő talál optimális élőhelyet. Egyes fajok inkább a nyílt, napos, meleg, déli erdőszegélyt részesítik előnyben, míg más fajok inkább a hűvös, félárnyékos, északi vagy változóan napos erdőszegélyt. Hasonló feltételeket találunk házfalak mentén, fák, cserjék gyökereinek konkurenciája nélkül. Egyes fajok díszértéke az ÁGYÁS (B–Beet) élőhely csoport tagjainak díszértékével vetekszik, ezt jelöli a „b”- betű a betűkódos rövidítésben.
NYÍLT TERÜLET ( Fr - Freiflächen)
Fényigényes évelők élőhelye, rétek és sztyeppék növényei, melyek az árnyékot adó fáktól távol, nyílt terepen, az időjárásnak kitett helyen élnek.
Nem tűrik a fák kompetenciáját. Sokan közülük melegkedvelők, a nagy hőség ellen szürkés-ezüstös levelekkel vagy kékes viaszbevonattal védekeznek. Többnek aromás, illó olajat tartalmazó levelei vannak. Egyes fajok díszértéke az ÁGYÁS (B–Beet) élőhely csoport tagjainak díszértékével vetekszik, ezt jelöli a „b”- betű a betűkódos rövidítésben.
Puszta ( SH - Steppenheide ) - alcsoport a Nyílt terület élőhelyen belül.
Napos, meleg, déli fekvésű rézsűk, lejtők növényei, többnyire száraz, meszes talajon.
Fenyér ( H - Heide ) - alcsoport a Nyílt terület élőhelyen belül.
Tápanyagban szegény, savanyú talajú fenyérek, Magyarországon a nyugati határszélen
(pl. Őrség) találkozunk vele.
SZIKLAKERT ( St - Steinanlagen )
Ezen az élőhelyen olyan évelők élnek, melyek kedvelik a sziklák, kövek közelségét, hajtásaikkal ráfekszenek a szikla, kavicságy gyorsan felszáradó felületére.
A nagy tápanyagtartalmú, nedves, rossz vízáteresztő talajokat nem viselik el.
Sziklás puszta ( FS – Felssteppen) - alcsoport a Sziklakert élőhelyen belül.
Ezen az élőhelyen olyan évelők élnek, melyek kedvelik a sziklák, kövek közelségét,
hajtásaikkal ráfekszenek a szikla, kavicságy gyorsan felszáradó felületére.
A nagy tápanyagtartalmú, nedves, rossz vízáteresztő talajokat nem viselik el.
„Szőnyeg a sziklán” ( M - Matten ) - alcsoport a Sziklakert élőhelyen belül.
A sziklás, köves területeken található sekély talajrétegeken
szőnyegszerűen növekedő évelők telepedhetnek meg.
Kőtámfalak teteje ( MK - Mauerkronen )
Sziklahasadék (SF – Steinfugen ) - alcsoportok a Sziklakert élőhelyen belül.
A szárazon rakott kőtámfalak változatos élőhelyeket rejtenek.
A sziklahasadékokban kevés talaj található, de vannak növények, melyek levelei szeretik a sziklák által kisugárzott hőt,
gyökerei viszont a kövek repedéseinek hűvösét keresik.
A kőtámfal kitettségétől függően nagy különbségek vannak a fényviszonyok, a nedvességtartalom és a hőmérséklet között.
ALPINÉTUM ( A – Alpinum )
Elsősorban olyan növények élőhelyét jelenti ez a csoport, amelyek természetes körülmények között nagy magasságban, jó vízelvezetésű talajban élnek, sokszor igen szélsőséges időjárási körülmények között (alpesi hegyek sziklás magaslatai). Ezek igen attraktív, de kényes, érzékeny, konkurenciát nem tűrő évelők. Egy alpinétum létrehozása komoly feladat, kis területen sokféle ökológiai „zugot” lehet-kell létrehozni, megépíteni.
Általában növényritkaságokat gyűjtők hajlandóak erre.
ÁGYÁS ( B - Beet )
Az ÁGYÁS – B (Beet) élőhely egy mesterségesen kialakított kategória, melybe elsősorban kimagasló díszértékű, színpompás és egyben magas igényekkel rendelkező évelő fajok és fajták tartoznak, melyek az ember nemesítő munkájának eredményei. Kertjeinkben leggyakrabban előforduló élőhely.
Talaja humuszos, tápanyagban gazdag, fekvése fák, bokrok konkurenciájától mentes, nyílt terület.
Az ERDŐSZEGÉLY – GR (Gehölzrand) és a NYÍLT TERÜLET – Fr (Freifläche) élőhely csoportokba tartozó egyes vad fajok az ÁGYÁS – B (Beet) élőhely tagjainak díszértékéhez hasonlóak, a betűkódos rövidítésben ’b’ jelöléssel tüntetik fel ezen tulajdonságukat.
VÍZPART ( WR – Wasser-Rand )
A „Vízpart” élőhely magába foglalja a nedves talajtól ( WR3 ) a mocsarason ( WR4 ) át a sekély vízborítottságú ( WR5 ) területeket.
Az itt élő növények szeretik a nedves talajt, jól tűrik, ha gyökereik vízben állnak.
VÍZ ( W - Wasser ) - kertészetünkben nem termesztünk ebbe az élőhelycsoportba tartozó növényeket.
A vízinövények leveleik és gyökereik elhelyezkedése szerint három csoportba sorolhatók:
Víz felszínén úszó levelek ( W6 ):
Ezeknek a növényeknek a levelei a víz felszínén úsznak, de a növény a mederfenéken gyökeresedik.
Víz alatti növények ( W7 ):
A növények a mederfenéken gyökeresednek, hajtásaik, leveleik a vízben, a víz felszíne alatt úsznak.
Vízen úszó növények ( W8 ):
A növények a víz felszínén úsznak és nem eresztenek gyökeret a mederfenék talajába.
A lehetséges élőhely típusok táblázatosan is összefoglalhatóak, ahol jól látható, hogy az egyes élőhelyekhez milyen nedvesség- és fényviszonyok tartozhatnak.
Nedvességviszonyok német nyelvű megfelelői: 1 - trockener Boden (száraz talaj);
2 - frischer Boden (üde talaj);
3 - feuchter boden (nedves talaj);
(4 - 5 - 6 - 7 - 8 jelölések csak a vizes élőhelyekre érvényesek)
Fényviszonyok német nyelvű megfelelői: sch - Schatten (árnyékos); hs - Halbschatten (félárnyékos); so - sonnig (napos); abs - absonnig (félig napos);
A kialakított ökológiai csoportok között természetesen átmenetek lehetségesek, az egyes növények tűrő- és teljesítőképessége tág határok között mozoghat, ezért a fenti felosztás nem más, mint a választást megkönnyítő ajánlás.
Ezért látható egy-egy növény élőhelyi besorolásánál nemcsak egy, hanem esetleg több élőhely csoport is, vastagon szedett karakterrel látható a fajta elsődleges élőhelye, majd alatta normál karakterrel egy vagy több másodlagos élőhelyi besorolás.
A részletes keresőnél mindig az elsődleges élőhelyek jelennek meg legfelül.
Felhasznált irodalom:
Götz/Haussermann/Sieber – STAUDEN DVD – 5. kiadás _UlmerVerlag