Kezdőlap
Virágzó évelők
Monarda bradburiana
- Jellemzők
- Több információ
- Társítás
| Teljes magasság (cm): | 50 |
|---|---|
| Lombmagasság (cm): | 45 |
| Tőtávolság (cm): | 45 |
| Darab / m2: | 4-6 |
| Kiültetési javaslat: | I-II |
Igények:
Felhasználás:
Kertstílusok évelői:
Élőhely:
| Felhasználási csoportok: | közterületekre ajánlott; évelőágyba ültethető |
| parasztkerti évelők; prérikert; mediterrán kert; természetközeli kert (vadasan) |
|
Jellemzők: Lombja fényes, egészséges. Lisztharmatrezisztens fajta, fehéres-halvány rózsaszínes virágai nyáron nyílnak. Lombja őszre vöröses színt vesz fel, kifejezetten jól használható virágágyi évelő. Amerika felfedezésével Európába szinte korlátlanul kezdtek áradni addig ismeretlen természeti kincsek, egzotikus nyersanyagok, állatok, növények. Az újonnan felfedezett kontinens számos gazdasági szempontból értékes növényt rejtett, amik előbb vagy utóbb bekerültek Európába: ahogy a Monarda is, mint dísznövény. Columbus első útjainak idején született Nicolas Monardes (1493(1508?) -1588), sevillai orvos-botanikus, aki később három kötetes művében foglalkozott az újvilágból behozott növényekkel, anyagokkal. Könyvében leírt gyógynövényeket, és először említette a méhbalzsamot is, ezért később tiszteletére Linné kettős nevezéktanában a nemzetségnek a Monarda nevet adta. A nemzetség elterjedési területe Észak-Amerika és Mexikó, a 16-20 alapfaj közül több fajuk prérinövény, de hegyvidékeken és sziklás erdőkben is előfordulnak. Kertészeti vonatkozású fajtái általánosságban az üde tápdús, akár kötöttebb, de mindenképpen napos, esetleg félárnyékos helyeket kedvelik, száraz időben ezért igénylik az öntözést. Lombja fogékony lehet a lisztharmat fertőzésre, ezért is érdemes a naposabb fekvésű helyeket előnyben részesíteni, hogy az üde talaj ellenére a lomb között ne maradjon tartósan párás a levegő, kis légmozgás szintén elősegíti a gombabetegség megelőzését. Az újabb nemesítésű fajták sokszor kisebb, törpe habitusúak és jól mutatnak edényes ültetésekbe, míg sokuk ágyások nagyszerű háttérnövényei. Magasságuk akár a méter feletti méretig terjedhet, a Lamiaceae család bélyegeit viselik, egész lombjuk erősen aromás, illatos. Vastag négyélű szárán keresztben átellenesek lándzsás, fűrészes szélű levelei. Ajakos virágai álörvökben nyílnak, melyből két porzó kiemelkedik. A sötétlila-rózsaszín-piros árnyalatok dominálnak, de előfordul világosabb, szinte fehér virágú is, sokszor a fellevelek is díszítő értékűek. A bergamott narancs illóolajával ízesített fekete teákra emlékeztető teája és illata miatt bergamott néven is ismert, de több más névvel is találkozni, az indiáncsalán vagy az ápolka is gyakran előfordul irodalmakban. Észak-Amerikában Oswago-teaként is hívják, mivel főzetét az őslakos Oswago indiánok fogyasztották, és ezt a betelepülő lakosság is átvette. Virága rovarcsalogató, lepkék, dongók szívesen látogatják. Nevével ellentétesen a méhek már nehezebben jutnak hozzá a nektárhoz, mivel a virágok igen hosszúak. A díszkertészet általában a M. didyma; M. fistulosa; és azok hibridjeit, M. bradburiana; néha a M. punctata és a M. pectinata alapfajokat, vagy egyéb hibrideket használ. Kiültetve 2-3 évenként érdemes tőosztással ifjítani a töveken, nyári virágzásuk után visszavágva kisebb másodvirágzás is várható. Lombja télre visszahúzódik, az elhalt növényi részeket tavasszal kihajtás előtt távolítsuk el. |