utolsó frissítés: 2024-03-28

Hemerocallis

'Happy Returns'

sásliliom

  • Cserépméret:
    2L
  • Állapot:
  • Jellemzők
  • Több információ
  • Társítás
Virágzási idő I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.
Virágszín sárga
Lombszín: zöld
Fényigény:
Vízigény:
Talaj tápanyagtartalma: normál
Teljes magasság (cm): 45
Lombmagasság (cm): 30
Tőtávolság (cm): 40
Darab / m2: 8
Kiültetési javaslat: I-II
Igények:
Talaj kémhatása: normál Talajtípus: normál kerti talaj Télállóság: Z4
Felhasználás:
Felhasználási csoportok: közterületekre ajánlott; edényes beültetésekhez; vízpartimitátorok (mesterséges vízpart); évelőágyba ültethető
Kertstílusok évelői:
parasztkerti évelők; modern (minimalista)
Élőhely:
Nemesítő: Apps  1986 ('Suzie Wong' x 'Stella De Oro')
Virágtípus: Egyszerű. Világossárga szín, enyhén fodros sziromszél.
Virágméret: 8cm
Lomb telelése: visszahúzódik.
Ploidszint: diploid
Az USA-ban nagyon elterjedt és népszerű fajta, közterületeken gyakran ültetik. Egyik szülője a Stella d'Oro, virágai nagyobbak és világosabb sárgák, de nyár végén ugyanúgy remontál, egészen a fagyokig.

A sásliliomok Kelet-Ázsiában honosak, nevüket két görög szóból kapták (hemera-nap; kallos-szépség), amit angol (Daylilies) és német (Taglilie) nyelven is megőriztek utalva az egyes virágok rövid, csupán egyetlen napig tartó nyílására. Hasonló viráguk és nevük ellenére rendszertanilag nem tartoznak a liliomok közé, koloncos gyökerük, sás-szerű vékony leveleik élesen megkülönböztethetővé teszik hagymás rokonaiktól. Az ázsiai kultúrákban évezredek óta ismert és használt növény: Konfuciusz írásaiban is megemlíti, de más korai festményeken is megtalálható ábrázolásuk. Európába minden bizonnyal a selyemúton folytatott kereskedelemmel kerülhetett, de mint fajt igen későn, csak 1753-ban írta le Linné. A Hemerocallis nemzetség taxonómiai kutatásoktól függően körülbelül 20, főként ázsiai fajt foglal magába, a fajták száma viszont meghaladja a 80.000-et köszönhetően a huszadik században kezdődött nemesítésnek, ami a hibridek megjelenésével új színeket, formákat hozott létre.

Az alapfajok színe a sárga, narancssárga és rozsdasárga árnyalatai, míg a nemesített fajták színskálája a tiszta fehér és kék kivételével jóval szélesebb. Egyes fajták lombja télre visszahúzódik, de félörökzölden vagy örökzölden is áttelelhet.

A virág hasonló csésze és sziromlevelekből áll, középen helyezkednek el a porzók és a bibe. Fő jellemzőit a torok és a zónarész valamint a szirmok és a rajta végigfutó ideg milyenségével írhatjuk le.

Szerkezetüket illetően hét fő virágtípust különböztetnek meg:

Egyszerű (single): A virág három-három csésze és sziromlevélből áll, ami a bibét és a hat porzót veszi körbe.

Dupla vagy telt (double): A virág a hagyományos csésze és sziromkör mellett több sziromkörrel rendelkezik (hose in hose típusú telt), vagy a porzószálak módosultak sziromszerűvé (peónia típusú telt).

Pók (spider): A sziromlevelek legalább négyszer hosszabbak szélességüknél (4:1).

Különleges (unusual): A szirmok vagy csészelevelek alakja eltér a megszokottól, fodrozott, hullámos, kifutó, szalagos vagy csavart stb.

Többtagú (polymerous): A csészekör nem három, hanem négy vagy akár öt tagból áll, a sziromkör szintén háromnál több tagú.

Térszerű (sculpted): A sziromlevél középső és torok részén térben kiemelkedő mintázatok vannak.

Több alakú (multiform): A virágra a fenti hat csoportból több is jellemző lehet (pl.: pók, de egyben hullámos szirmú).

A hagyományos diploid fajtákon túl a huszadik század közepétől hibridizációs nemesítéssel tetraploid fajták jelentek meg: gazdagabb szín és formavilág, erőteljesebb lombozat és szár, nagyobb virágméret mellett jobb ellenállóságot és több nemesítési lehetőséget takarnak. A pók-típusú, telt virágú és a jó rózsaszín fajták azonban jellemzően továbbra is diploidok, keresztezésük egyszerűbb.

A sásliliomok a talajra nem igényesek, hosszú életű évelők. Magasságuk 25-150cm között igen változatos, egyes fajták remontálnak is. Egyesével nyíló virágai több héten keresztül díszítenek, a koraiak már májustól, míg a késeiek nyár végéig is nyílhatnak.

Szépségük mellett a gasztronómiában is szerepet kapnak, bimbóját savanyítva vagy párolva, édeskés szirmait salátákba vagy szárítva használják, de gumója és hajtása is fogyasztható.