Kezdőlap
Virágzó évelők
Hemerocallis 'Happy Returns'
- Jellemzők
- Több információ
- Társítás
| Teljes magasság (cm): | 45 |
|---|---|
| Lombmagasság (cm): | 30 |
| Tőtávolság (cm): | 40 |
| Darab / m2: | 8 |
| Kiültetési javaslat: | I-II |
Igények:
Felhasználás:
Kertstílusok évelői:
Élőhely:
| Felhasználási csoportok: | közterületekre ajánlott; edényes beültetésekhez; vízpartimitátorok (mesterséges vízpart); évelőágyba ültethető |
| parasztkerti évelők; modern (minimalista) |
|
Nemesítő: Apps 1986 ('Suzie Wong' x 'Stella De Oro') Virágtípus: Egyszerű. Világossárga szín, enyhén fodros sziromszél. Virágméret: 8cm Lomb telelése: visszahúzódik. Ploidszint: diploid Az USA-ban nagyon elterjedt és népszerű fajta, közterületeken gyakran ültetik. Egyik szülője a Stella d'Oro, virágai nagyobbak és világosabb sárgák, de nyár végén ugyanúgy remontál, egészen a fagyokig. A sásliliomok Kelet-Ázsiában honosak, nevüket két görög szóból kapták (hemera-nap; kallos-szépség), amit angol (Daylilies) és német (Taglilie) nyelven is megőriztek utalva az egyes virágok rövid, csupán egyetlen napig tartó nyílására. Hasonló viráguk és nevük ellenére rendszertanilag nem tartoznak a liliomok közé, koloncos gyökerük, sás-szerű vékony leveleik élesen megkülönböztethetővé teszik hagymás rokonaiktól. Az ázsiai kultúrákban évezredek óta ismert és használt növény: Konfuciusz írásaiban is megemlíti, de más korai festményeken is megtalálható ábrázolásuk. Európába minden bizonnyal a selyemúton folytatott kereskedelemmel kerülhetett, de mint fajt igen későn, csak 1753-ban írta le Linné. A Hemerocallis nemzetség taxonómiai kutatásoktól függően körülbelül 20, főként ázsiai fajt foglal magába, a fajták száma viszont meghaladja a 80.000-et köszönhetően a huszadik században kezdődött nemesítésnek, ami a hibridek megjelenésével új színeket, formákat hozott létre. Az alapfajok színe a sárga, narancssárga és rozsdasárga árnyalatai, míg a nemesített fajták színskálája a tiszta fehér és kék kivételével jóval szélesebb. Egyes fajták lombja télre visszahúzódik, de félörökzölden vagy örökzölden is áttelelhet. A virág hasonló csésze és sziromlevelekből áll, középen helyezkednek el a porzók és a bibe. Fő jellemzőit a torok és a zónarész valamint a szirmok és a rajta végigfutó ideg milyenségével írhatjuk le. Szerkezetüket illetően hét fő virágtípust különböztetnek meg: Egyszerű (single): A virág három-három csésze és sziromlevélből áll, ami a bibét és a hat porzót veszi körbe. Dupla vagy telt (double): A virág a hagyományos csésze és sziromkör mellett több sziromkörrel rendelkezik (hose in hose típusú telt), vagy a porzószálak módosultak sziromszerűvé (peónia típusú telt). Pók (spider): A sziromlevelek legalább négyszer hosszabbak szélességüknél (4:1). Különleges (unusual): A szirmok vagy csészelevelek alakja eltér a megszokottól, fodrozott, hullámos, kifutó, szalagos vagy csavart stb. Többtagú (polymerous): A csészekör nem három, hanem négy vagy akár öt tagból áll, a sziromkör szintén háromnál több tagú. Térszerű (sculpted): A sziromlevél középső és torok részén térben kiemelkedő mintázatok vannak. Több alakú (multiform): A virágra a fenti hat csoportból több is jellemző lehet (pl.: pók, de egyben hullámos szirmú). A hagyományos diploid fajtákon túl a huszadik század közepétől hibridizációs nemesítéssel tetraploid fajták jelentek meg: gazdagabb szín és formavilág, erőteljesebb lombozat és szár, nagyobb virágméret mellett jobb ellenállóságot és több nemesítési lehetőséget takarnak. A pók-típusú, telt virágú és a jó rózsaszín fajták azonban jellemzően továbbra is diploidok, keresztezésük egyszerűbb. A sásliliomok a talajra nem igényesek, hosszú életű évelők. Magasságuk 25-150cm között igen változatos, egyes fajták remontálnak is. Egyesével nyíló virágai több héten keresztül díszítenek, a koraiak már májustól, míg a késeiek nyár végéig is nyílhatnak. Szépségük mellett a gasztronómiában is szerepet kapnak, bimbóját savanyítva vagy párolva, édeskés szirmait salátákba vagy szárítva használják, de gumója és hajtása is fogyasztható. |