| Teljes magasság (cm): | 140 |
|---|---|
| Lombmagasság (cm): | 90 |
| Tőtávolság (cm): | 60 |
| Darab / m2: | 3-5 |
| Kiültetési javaslat: | I-III |
| Felhasználási csoportok: | vízpartimitátorok (mesterséges vízpart); évelőágyba ültethető |
| kavicskertek; prérikert; modern (minimalista) |
|
Jellemzők: Egyenes, felálló szára kissé oszlopossá teszi habitusát. Levele is felálló, acélkék színű élénksárga őszi lombszínnel. Bugája laza, télen át is díszít, nagyobb hóban sem fekszik el, búvóhelyet jelent kisebb madaraknak. Napos, tápdús talajokat részesítsük előnyben, de sokféle talajon jól érzi magát. Az 1980-as években Kurt Bluemel mutatta be. A kölesek több száz faja mérsékelt és trópusi területeken él, Észak-Amerika füves sztyeppéinek sok elemét adják, így nálunk is megfelelő klímát találnak hasonló klímánkon. Gazdasági oldalról is értékes nemzetség: Ázsiában, Afrikában, de Európában is termelik mint élelmiszer, egyes fajok biomasszája is igen nagy mennyiségű, és persze a díszfüvek között fontos szerepük van a tájépítészetben. A magas növekedésű fajták jó búvóhelyet nyújtanak az apró énekesmadarak számára, de eleséget is jelentenek a szűkösebb őszi-téli időszakban. Erős gyökérzetüknek köszönhetően tágtűrésű nemzetség, az egyéves fajokon át évelőkig. Jól bírják a szárazságot, és kifejezetten igénylik a napos helyet annak ellenére, hogy sokféle környezetben megállják helyüket. A városi környezetet is bírják, sótűrőek. Legtöbbször a P. virgatum fajtáival találkozni, ami Észak-Amerikai alapfaj. A Sziklás-hegység keleti oldalán Dél-Kanadától egészen Közép-Amerikáig elterjedt, nagy földrajzi szélessége a jó adaptálódó képességét is jelzi. Kora tavasszal vagy kora ősszel érdemes telepíteni, begyökeresedés után azonban kevés törődést igényel. Ahogy melegebbre vált az idő, erőteljes növekedésnek indulnak felfelé törő szárai. Elszáradt lombját elég tavasszal visszavágni, bugái a tél folyamán is díszítenek. Csoportosan vagy nagyobb tömegben érdemes akár más nagyobb termetű füvekkel kombinálni. |