A Salvia nemzetség jól ismert a dísznövények között, számos faja és talán számtalan fajtája használatos a világ minden táján, több közölük évszázadok, talán évezredek óta használt gyógynövény. A közel ezer taxont számláló genus a Lamiacea családra jellemző jegyeket hordozza: ajakos virág, jellemzően aromás lomb, négyélű szár, átellenes levélállás. Tagjai változatosak: lágyszárú évelők vagy egynyáriak, félcserjék, cserjék. A világ minden táján található képviselőjük, de különösen fajgazdag Közép-Amerikában és a mediterrán régiókban.
Felhasználásuk széleskörű: gyógyászati célra elsősorban a S. officinalis szárított leveleit, teáját, illóolaját használják, levele fűszernek is kiváló. Szintén étkezési céllal minden nagyobb üzletben lehet találni az úgynevezett „chia” magot, ez a Salvia hispanica termése. Ugyanakkor hagyományos népi felhasználását számos másik -számunkra ismeretlen- fajnál leírják indián törzseknél, őslakosoknál. Virágát vagy levelét különböző céllal teákba vagy ételek ízesítéséhez használták fel. Érdemes megemlíteni a S. divinorum-ot is, aminek levele pszichoaktív diterpéneket tartalmaz és hallucinációkat okoz.
Dísznövényként számos fajt használunk: nálunk egynyáriként használt a S. farinacea, de kedvelt évelők a S. nemorosa, S.officinalis, S. pratensis, S. verticillata, S. greggii, S. microphylla fajtái és a különböző hibridek. Az itteni klímán is honos fajok jól beilleszthetőek a hazai kertekbe, változatos színük és magasságuk sok alternatívát kínál a nagy kertektől a dézsás balkonnövényekig. Az alapfajok mellett már számtalan hibridet is nemesítenek, a trópusokról származó -így fagyérzékeny- változatai is népszerűek. A beporzó rovarok körében is népszerűek, nem csak illat, de beporzóbarát kertekbe is jó választás. Télen rendszerint tőlevélrózsával telelnek át a talajfelszín közelében.
S. officinalis -orvosi zsálya. Gyógyászati felhasználásban leggyakrabban használt faj, levelei erősen aromások, illóolajtartalmuk magas. Jól szárítható levelei mediterrán fűszerként is használható.
|