Az epimediumok főként Kína, Japán, Korea területein, de Észak-Afrika és a mediterráneum területein is honos lágyszárú évelők. Természetes környezetükben a félig napos- mélyárnyékos üdébb vagy száraz aljnövényzet lakói, de leginkább az okból ismertek, hogy több faj remek talajtakaró száraz méyárnyékban is. Változatos növények, az alacsony tíz centiméteres magasságtól egészen a hatvan centiméteres virágokig, a bokros habitustól az erősebb talajtakaróig sokféle megtalálható. Lombjuk teljesen áttelelhet, vagy visszahúzódik, tavasszal fejleszt új leveleket, és ekkor virágzik: fehér, rózsaszín, sárga-narancssárga és ezek kombinációi, sokféle megjelenésben és méretben. Többük levele jól mintázott és ősszel szépen színesedik, még egy látványt nyújtva. Van amelyik virága látványosabb, van amelyik lombbal szebben díszít- sokfélék, és nem véletlenül aki kicsit hajlamosabb elveszni ezekben az apró szépségekben, könnyen elveszik a világukban. Ázsiában évezredek óta termesztik és afrodiziákumként használják, Európában ehhez képest későn, csak a XVIII. század körül kezdték ismerni az E. alpinum-ot. Nevének eredete nem teljesen tisztázott.
Mivel önmagát nem porozza, számtalan hibrid jöhet létre a lelkes nemesítők munkája nyomán, a lehetőségek tárháza végtelen. Szelektálnak a télállóságra, későbbi virágzásra, lombszínre, ellenállóságra, vagy erősebb magasabb lombra, ami az öreg tavaszi lomb fölé emelkedik, feleslegessé téve annak visszavágását.
Közterületeken is többször megjelennek már, általában a 'Frohnleiten' 'Orangekönigin' 'Rubrum' vagy 'Sulphureum' a leggyakoribb. Minden bizonnyal ígéretes jövője lesz a subsp. Colchicum-nak is, mivel jó szárazságtűrő.
Kezdetben kicsit lassan fejlődik, cserépben is több idő szükséges (fajtától-fajtól függően), hogy megerősödjön, de begyökeresedése után megfelelő helyen strapabíró évelő. |
