- Jellemzők
- Több információ
- Társítás
| Teljes magasság (cm): | 80 |
|---|---|
| Lombmagasság (cm): | 30 |
| Tőtávolság (cm): | 30 |
| Darab / m2: | 6-9 |
| Kiültetési javaslat: | I-II |
Igények:
Felhasználás:
Kertstílusok évelői:
Élőhely:
| Felhasználási csoportok: | évelőágyba ültethető |
| természetközeli kert (vadasan); modern (minimalista) |
|
Jellemzők: A lilás-feketés kalászkák sötét bugát alkotva nőnek, nagyobb tömegbe ültetve jól érvényesül sötét színe. Őszre lombszíne sárga-aranysárga árnyalatokat vesz fel. Alacsony növekedésű fajta. A genus neve egy chilei jezsuita misszionárius Juan Ignacio Molina nevéhez kötődik. Molina természettudományos érdeklődése és nyelvismerete segítette későbbi munkáit, elsők között foglalkozott a fajok fejlődésével, Darwin többször idézi a Fajok eredete- tehát az evolúcióról szóló írásában. Emlékét a botanikában a Molinia nemzetség őrzi, mindössze két fajt magába foglalva. A kékperjék taxonómiai változatossága vitatott, a dísznövénytermesztésben a M. caerulea és M. arundinaceae neveket használják, utóbbi esetén a M. caerule subsp. arundinacea-vel is találkozni, bár botanikailag jelenleg csak a M. caerulea és a M. japonica hivatalos. Nyugat-Ázsia és Európa területein, Magyarországon is előfordulnak, Milkovics István több alfajt elkülönített, ezek morfológiailag kevésbé, inkább ploidia szinten térnek el. Alsó szártagjai nagyon rövidek, a felsők viszont megnyúltak, így a bugák magasan kiemelkednek a tőből, az alul tömöttebben álló levelek fölé, laza virágzatot alkotva. Őszi aranysárga lombszínük díszítőértéke jelentős. A M. caerulea általánosságban alacsonyabb termetű, levelei keskenyebbek, a M. arundinacea magasabb, szélesebb levéllemezzel. Nem fagyérzékenyek, tavasszal lombjuk megújul. Magaskórósok, kiszáradó láprétek, erdőszegélyek növényei, ezért kissé üde helyekre érdemes ültetni napos-félárnyékos fekvéssel, kerülve, hogy a nyári forróság teljesen kiszárítsa a talaját. |