Anethum graveolens

Természetes elterjedése Észak-Afrika és a Közel-Kelet, de mára szinte az egész világon elterjedt, az Apiaceae család sok más tagjához hasonlóan közkedvelt fűszer és gyógynövény. Európa a mediterráneumból ismerte meg, minden bizonnyal hazánkba is a rómaiak hozhatták be, Észak-Amerikába már az első telepesek vitték magukkal, eredményesen. Tudományos neve a növény görög megfelelője, fajspecifikus elnevezése -a graveolens- erősen illatosat jelent.

Egyéves, gyorsan növekvő aromás növény, levelei kékeszöld sallangos-szálasak, szára hengeres, finoman bordázott. Sárgán nyíló ernyővirágzata az Apiaceae családra jellemző ikerkaszattermést hoz, melyek illóolajjáratai értékes olajat tartalmaznak. Illata a gasztronómiából közismert, egyik népies elnevezése az „uborkafű” jól szemlélteti széleskörű használatát.

A Bibliában is említik más fűszerekkel együtt, de más hiedelmekhez is kötődik. A középkorban a Szent-János napi füvek egyikeként szerepel, amelyekkel a boszorkányság ellen védekeztek.

A népi gyógyászatban teáját gyomorpanaszokra, fejfájás ellen használták, enyhe antibakteriális hatása miatt még sebkezelésre is bevetették. Étkezési értéke is értékessé teszi mivel ásványianyag tartalma igen magas.

Levele tökfőzelékek, savanyúságok elengedhetetlen része, de szószokba, mártásokba is kiváló, magját őrölt fűszerként is használhatjuk.
Tápanyagigényes, jó vízelvezetésű talajokba, napos fekvésű helyeket kedveli, de bírja a nem túl szélsőséges, száraz helyeket.