- Az Echinacea nemzetségnév a görög echinos (sündisznó) szóból ered, utalva a szúrós termésre.
- Az első Echinacea fajt európai felfedezők találták meg a 18. században. Az Echinacea nemzetséget ezután Karl Linné írta le 1753-ban, de akkor még az Echinacea purpurea-t, mint a Rudbeckia nemzetség tagját, Rudbeckia purpurea-ként nevezte el. Conrad Moench írta le 1794-ben, mint különálló nemzetséget Echinacea-ként. A sok rendszertani huzavona után DNS analízis segítségével 10 fajba sűrítették az Észak-Amerikában őshonos Echinacea nemzetséget.
- Dísznövénytermesztésben az E. angustifolia, E. pallida, E. paradoxa, E. purpurea, E. simulata és az E. tennesseensis használatos.
- Gyógynövényként az E. angustifolia, E. pallida és az E. purpurea jelentős. A E. angustifolia-t széles körben használták az indiánok a népi gyógyászatban. Külsőleg (rovarcsípés, égési sebek, sebek) és belsőleg (köhögés, fájdalomcsillapítás, kígyómarás, gyomorgörcs) is használták.
- Az Echinacea napos fekvésben, közepes tápanyagellátottságú vagy tápdús, jó vízáteresztő talajban érzi jól magát. Sokféle talajtípuson megél, de a pH mindenképpen legyen 5-ös pH feletti, inkább semleges kémhatású. A túl nedves, pangó vizes körülmények elpusztítják.
- Az Echinacea fajoknak az Echinacea purpurea kivételével karógyökerük van, ezért ezek nem szeretik az átültetést.
- Az elvirágzott részek eltávolításával a virágzási idő meghosszabbítható. A virágzási idő végén nyíló virágzatokat hagyhatjuk már beérve a növényen, ezért az itt telelő magevő madarak hálásak lesznek.
- Rovarbarát kertekbe érdemes a szimpla virágú fajtákat vagy alapfajokat, klasszikus alap fajtákat választani- ezeket kimutathatóan több rovar látogatja virágzáskor.
|