|
Jellemzők: A legendás német kertész, Karl Foerster-ről elnevezett fajta, őszi lombszíne aranysárga, nyár közepétől megjelenő bugái barnás-lilás árnyalatúak.
A genus neve egy chilei jezsuita misszionárius Juan Ignacio Molina nevéhez kötődik. Molina természettudományos érdeklődése és nyelvismerete segítette későbbi munkáit, elsők között foglalkozott a fajok fejlődésével, Darwin többször idézi a Fajok eredete- tehát az evolúcióról szóló írásában. Emlékét a botanikában a Molinia nemzetség őrzi, mindössze két fajt magába foglalva.
A kékperjék taxonómiai változatossága vitatott, a dísznövénytermesztésben a M. caerulea és M. arundinaceae neveket használják, utóbbi esetén a M. caerule subsp. arundinacea-vel is találkozni, bár botanikailag jelenleg csak a M. caerulea és a M. japonica hivatalos. Nyugat-Ázsia és Európa területein, Magyarországon is előfordulnak, Milkovics István több alfajt elkülönített, ezek morfológiailag kevésbé, inkább ploidia szinten térnek el.
Alsó szártagjai nagyon rövidek, a felsők viszont megnyúltak, így a bugák magasan kiemelkednek a tőből, az alul tömöttebben álló levelek fölé, laza virágzatot alkotva. Őszi aranysárga lombszínük díszítőértéke jelentős. A M. caerulea általánosságban alacsonyabb termetű, levelei keskenyebbek, a M. arundinacea magasabb, szélesebb levéllemezzel. Nem fagyérzékenyek, tavasszal lombjuk megújul. Magaskórósok, kiszáradó láprétek, erdőszegélyek növényei, ezért kissé üde helyekre érdemes ültetni napos-félárnyékos fekvéssel, kerülve, hogy a nyári forróság teljesen kiszárítsa a talaját.
Nagyobb csoportban könnyed hatást kelt a szélben játszó bugák tömege, finom dinamikát teremtve a kiültetésben.
|
