utolsó frissítés: 2024-09-10

0
Kezdőlap Virágzó évelők Hemerocallis 'Stella de Oro'
illatos illatos
hosszan virágzó hosszan virágzó

Hemerocallis

'Stella de Oro'

sásliliom

  • Jellemzők
  • Több információ
  • Társítás
Virágzási idő I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.
Virágszín sárga
Lombszín: zöld
Fényigény:
Vízigény:
Talaj tápanyagtartalma: normál
Teljes magasság (cm): 35
Lombmagasság (cm): 25
Tőtávolság (cm): 25
Darab / m2: 14-16
Kiültetési javaslat: I - II
Igények:
Talaj kémhatása: normál Talajtípus: normál kerti talaj Télállóság: Z4
Felhasználás:
Felhasználási csoportok: sziklakertbe ültethető; közterületekre ajánlott; edényes beültetésekhez; vízpartimitátorok (mesterséges vízpart); rózsákkal társítható évelők; évelőágyba ültethető
Kertstílusok évelői:
természetközeli kert (vadasan); modern (minimalista)
Élőhely:
Nemesítő: Jablonski 1975 (n.a.)
Virágtípus: Egyszerű. Homogén sárga színű.
Kertépítészeti szempontból talán a legértékesebb fajta, felhasznáhatósága igen sokoldalú.
Alacsony termete, dekoratív vékony lombozata, megbízható másodvirágzása (remontálás) miatt nagyon közkedvelt, talán a legnagyobb mennyiségben termelt és kiültetett fajta.
Edényes kiültetésekbe ugyanúgy alkalmas, mint gyalogutak szegélyezésére, évelőágyásokban tömeges, sziklakertekben elszórt kiültetésre. Kis méretű, mesterségesen kialakított kerti tavak partján sás-szerű levelei a természetes vízpartok növényzetét imitálja.
Virágméret: 7cm
Lomb telelése: visszahúzódik.
Ploidszint: diploid.
  • A sásliliomok Kelet-Ázsiában honosak, nevüket két görög szóból kapták (hemera-nap; kallos-szépség), amit angol (Daylilies) és német (Taglilie) nyelven is megőriztek utalva az egyes virágok rövid, csupán egyetlen napig tartó nyílására.
  • Magyar elnevezése elsősorban sásokra emlékeztető dekoratív lombozatára utal.
  • Hasonló viráguk és nevük ellenére rendszertanilag nem tartoznak a liliomok közé, koloncos gyökerük, sás-szerű vékony leveleik élesen megkülönböztethetővé teszik hagymás rokonaiktól.
  • Az ázsiai kultúrákban évezredek óta ismert és használt növény: Konfuciusz írásaiban is megemlíti, de más korai festményeken is megtalálható ábrázolásuk. Európába minden bizonnyal a selyemúton folytatott kereskedelemmel kerülhetett, de mint fajt igen későn, csak 1753-ban írta le Linné.
  • A Hemerocallis nemzetség taxonómiai kutatásoktól függően körülbelül 20, főként ázsiai fajt foglal magába, a fajták száma viszont meghaladja a 80.000-et köszönhetően a huszadik században kezdődött nemesítésnek, ami a hibridek megjelenésével új színeket, formákat hozott létre.
  • Az alapfajok színe a sárga, narancssárga és rozsdasárga árnyalatai, míg a nemesített fajták színskálája a tiszta fehér és kék kivételével jóval szélesebb. Egyes fajták lombja télre visszahúzódik, de félörökzölden vagy örökzölden is áttelelhet.
  • A virág hasonló csésze és sziromlevelekből áll, középen helyezkednek el a porzók és a bibe. Fő jellemzőit a torok és a zónarész valamint a szirmok és a rajta végigfutó ideg milyenségével írhatjuk le.
  • Szerkezetüket illetően hét fő virágtípust különböztetnek meg:
  • Egyszerű (single): A virág három-három csésze és sziromlevélből áll, ami a bibét és a hat porzót veszi körbe.
  • Dupla vagy telt (double): A virág a hagyományos csésze és sziromkör mellett több sziromkörrel rendelkezik (hose in hose típusú telt), vagy a porzószálak módosultak sziromszerűvé (peónia típusú telt).
  • Pók (spider): A sziromlevelek legalább négyszer hosszabbak szélességüknél (4:1).
  • Különleges (unusual): A szirmok vagy csészelevelek alakja eltér a megszokottól, fodrozott, hullámos, kifutó, szalagos vagy csavart stb.
  • Többtagú (polymerous): A csészekör nem három, hanem négy vagy akár öt tagból áll, a sziromkör szintén háromnál több tagú.
  • Térszerű (sculpted): A sziromlevél középső és torok részén térben kiemelkedő mintázatok vannak.
  • Több alakú (multiform): A virágra a fenti hat csoportból több is jellemző lehet (pl.: pók, de egyben hullámos szirmú).
  • A hagyományos diploid fajtákon túl a huszadik század közepétől hibridizációs nemesítéssel tetraploid fajták jelentek meg: gazdagabb szín és formavilág, erőteljesebb lombozat és szár, nagyobb virágméret mellett jobb ellenállóságot és több nemesítési lehetőséget takarnak. A pók-típusú, telt virágú és a jó rózsaszín fajták azonban jellemzően továbbra is diploidok, keresztezésük egyszerűbb.
  • A sásliliomok a talajra nem igényesek, a szikes és mocsaras talajt kivéve mindenütt jól érzik magukat.
  • Hosszú életű évelők, virágzásuk csúcsát 3-4 éves korukban nyújtják, később egyre kevesebb virágzati szár fejlődik. Érdemes a kifejlődő terméseket letörni és elvirágzás után tápoldattal öntözni vagy szerves trágyát a tövekhez szórni.
  • Hatékony fiatalító eljárás a kora tavaszi tőosztás, mely a korán megjelenő zöld hajtások között egy ásóval könnyen elvégezhető.
  • Magasságuk 25-150cm között igen változatos, egyes fajták remontálnak is. Egyesével nyíló virágai több héten keresztül díszítenek, a koraiak már májustól, míg a késeiek nyár végéig is nyílhatnak.
  • Szépségük mellett a gasztronómiában is szerepet kapnak, bimbóját savanyítva vagy párolva, édeskés szirmait salátákba vagy szárítva használják, de gumója és hajtása is fogyasztható.